Richter Sára, az isteni teremtő javakkal – varázsolással, álomlátással, bo­szor­kány­ko­dás­sal – megáldott textilművész gondolt egyet, s mert az írott költészet sem áll távol tőle, vászonra hímezte Weöres Sándor (1913–1989) és Pásztor Béla (1907–1943) hat évtized előtti, már a fogantatásánál fogva különös versciklusát, a Holdaskönyvet. A több ciklusból álló, harmincöt négysorost magában foglaló lírafüzér először a pécsi Sorsunkban jelent meg, majd sok évized múlva helyet kapott Weöres Egybegyűjtött írások című kötetében is. Ez utóbbiban írja a zseniális poéta: „Csak regény, színdarab, tudományos munka szokott több szerzőtől származni, vers szinte soha. Ezért néhány szót kell szólnom a Holdaskönyvről; meg azért is, hogy a szerzőtársról, Pásztor Béla barátomról megemlékezzem, aki a második világháborúban zsidó kényszermunka-szolgálatos volt és eltűnt.