The disadvantaged situation has been a problem in the field of education for decades, and several disadvantage-compensation programs have been set up to reduce it. This includes the mentoring process, the primary purpose of which is to provide support and assistance to a younger individual. The subjects of the research are the students participating in the Let’s teach for Hungary mentoring program. The questionnaire survey was conducted in the autumn of 2019 ( n =585), during which we focused on the children's expectations of the mentoring program, their learning difficulties, learning motivation, and their plans for further learning. Students can be classified into clusters based on their motivations, which highlights that the range of participants is not homogeneous from this aspect either. The coronavirus epidemic has posed a significant challenge to traditional education, and the opportunities offered by personal mentoring have been pushed into the background over the past year and a half. Educators and students have faced numerous challenges in the transition to digital education (Kristóf, 2020). Attendance mentoring could continue in the form of distance mentoring. In our current research, we examine the existence of distance mentoring, the exploration of experiences, and the preparedness of the participants in the Teach for Hungary program. Data collection began in December 2021, and the query process is still ongoing. We carry out the survey using a mixed method. We collect quantitative data among students with the help of questionnaires, which focus on the experiences, opinions, and readiness of the children. In addition, we use a qualitative, interview-based research method that provides an understanding of more comprehensive experiences. We conduct interviews with educators, mentors, and mentored students. The subjects of the research are primary school students, mentors, and teachers of a small settlement in Hajdú-Bihar county and Szabolcs-Szatmár-Bereg county ( n =60 people).

Az oktatás területén évtizedek óta meglévő problémaként van jelen a hátrányos helyzet, melynek csökkentésére számos hátránykompenzáló programot alakítottak ki. Ezen programok egy részének lényegi elemét képezi a mentorálási folyamat, melynek elsődleges célja a támogatás biztosítása, a segítségnyújtás egy fiatalabb egyén részére. A kutatás alanyait képezik a Tanítsunk Magyarországért mentorprogramban résztvevő diákok. A kérdőíves vizsgálatra 2019 őszén került sor ( n =585), amely során a gyermekek mentorprogramtól való elvárásaikra, a tanulás során adódó nehézségeikre, a tanulási motivációra, a továbbtanulási terveikre fókuszáltunk. A diákok a motivációik alapján klaszterekbe sorolhatók, ami rávilágít arra, hogy a résztvevők köre ebből a szempontból sem homogén. A koronavírus-járvány a hagyományos oktatást egy jelentős mértékű kihívás elé állította, s a személyes mentorálás nyújtotta lehetőségek az elmúlt másfél évben háttérbe szorultak. A digitális oktatásra való átállással sorozatos kihívásokkal szembesültek a pedagógusok és a diákok (Kristóf, 2020). A jelenléti mentorálás távmentorálás formájában folytatódhatott. Jelenlegi kutatásunkban vizsgáljuk a Tanítsunk Magyarországért programban a távmentorálás meglétét, a tapasztalatok feltárását, valamint a résztvevők felkészültségét. Az adatgyűjtés 2021 decemberében kezdődött, s a lekérdezés folyamata még jelenleg is tart. A felmérést kevert módszer alkalmazásával végezzük. A diákok körében kvantitatív adatokat gyűjtünk kérdőívek segítségével, amely a gyermekek megszerzett élményeire, véleményeire, felkészültségére fókuszál. Továbbá kvalitatív, interjús vizsgálati módszert is alkalmazunk, amely a tapasztalatok átfogóbb megértését biztosítja. Az interjúkat a pedagógusok, mentorok és mentorált diákok körében készítjük. A kutatás alanyait Hajdú-Bihar megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egy-egy kistelepülésének általános iskolás diákjai, mentorai, pedagógusai képezik ( n =60 fő).