Jelen szakdolgozat témája a felelősség más személy által okozott kárért, amely a Polgári Törvénykönyv LXIX. Fejezetben található. A szakdolgozat két nagy részre van osztva: egy általános és egy különös részre. Az általános részében a téma feldolgozása egy rövid szakirodalmi áttekintő, a főbb jogintézményeket érintő bemutatás. A dolgozat második felében, az. ún. különös részben már egy szűkebb esetcsoportot vizsgáltam, a témában releváns Bírósági Határozatok elemzésén keresztül. 19 darab esetet dolgoztam fel (I. melléklet - összefoglaló táblázat), és az alkalmazottért való fellelőséget vettem górcső alá. A második részben áttekintett bírósági határozatok alapján átnéztem, hogy a jogintézmény egyes elemeit hogyan alkalmazzák a bíróságok. Azt elmondhatjuk, hogy egységes a jogalkalmazás, a különböző fokú bíróságoknak nem voltak eltérő jogi álláspontjaik az egyes elemek alkalmazásával kapcsolatban. Az esetek egy részében nem volt mindegy, hogy a bíróság hogyan ítélte meg valakinek (az alperesnek) a helyzetét: változhatott valaki jogi helyzete úgy, hogy ő, mint munkavállaló volt minősítve, illetve, hogy a munkaviszonnyal való összefüggésben okozott kárt. Véleményem szerint a jogintézmény kettős védelmi funkciót lát el, egyrészt védi a munkavállalót, másrészt a jogosultat is, hiszen egy elméletileg tőkeerős munkáltatónak kell helytállnia. A vizsgált esetekben a munkavállalók mentesülése minden alkalommal megvalósult, ha a bíróságon tényként be lett bizonyítva a munkaviszony és az azzal való összefüggést. Összeségében elmondható, hogy a szabályozás biztosítja a jogbiztonságot és a károsult helyzetét javítja.