A növények a szilíciumot monokovasav formájában veszik fel a gyökérzeten át, mely a xilémen keresztül szállítódik. A növényfajok jelentős része akkumulálja a szilícium-dioxidot hidratált szilícium-dioxid formájában. Számos korábbi kutatás bebizonyította, hogy bizonyos növények esetén a nagyobb monokovasav felvétel nagyobb ellenálló képességet jelent bizonyos patogén gombák ellen. Szakdolgozatomban arra keresem a választ, hogy kimutatható-e befogott ízeltlábú herbivor fajok esetén, hogy kísérletes körülmények között a kisebb kovatartalmút választják?