"Végh Attila verseiből (és esszéiből) kiderül: tudja, hogy igaz dolgokról jól beszélni korántsem jelenti azt: igazak is vagyunk. A verseiben elrejtett (s elrejtőző) feszültségnek, a jellemzően baljós, melankolikus iróniának oka e különbség tudata. Költészetének különlegessége talán az, hogy a gondolkodás alkonyati ambivalenciájából táplálkozik. Igenlő nemet mond, és tagadó igent; ez nem csak hogy lehetséges, hanem egyenesen követelmény "a szépben." A Szerzőnek még az irodalomnál is fontosabb lét, a létezés, a maga létének megmagyarázhatatlan súlyossága, ellentmondásossága, egyetlensége; ami van, igazából nem Van. Van pedig nincs, vagy úgy van, mintha nem volna. E "dolog" latolgatásáabn távoli(nak látszó) nagy elmék (mint Nietzsche vagy Szent Ágoston) Végh Attila rokonai közé tartoznak." (Vasadi Péter) Költészetének különlegessége talán az, hogy a gondolkodás alkonyati ambivalenciájából táplálkozik. Igenlő nemet mond, és tagadó igent; ez nem csak hogy lehetséges, hanem egyenesen követelmény "a szépben." A Szerzőnek még az irodalomnál is fontosabb lét, a létezés, a maga létének megmagyarázhatatlan súlyossága, ellentmondásossága, egyetlensége; ami van, igazából nem Van. Van pedig nincs, vagy úgy van, mintha nem volna. E "dolog" latolgatásáabn távoli(nak látszó) nagy elmék (mint Nietzsche vagy Szent Ágoston) Végh Attila rokonai közé tartoznak." (Vasadi Péter)