"Ez az esszé, pontosabban: kísérlet, folytatása azoknak a könyveimnek, amelyeket a 20. századi magyar líra keresztény lírikusairól, például Sík Sándorról és Mécs Lászlóról írtam, egyben kiegészítése Erkölcs és irodalom című munkámnak. Tapasztalataim szerint ezzel a témakörrel kevesen foglalkoznak, ám az is tapasztalható, hogy az Isten nélküli világ zűrzavarából mind többen tájékozódnak egy tisztább, hitelesebb világrend felé, a művészetekben kialakulóban van egy újfajta, értékmentő és értékőrző lelkiség, amely áthatja a múlt század irodalmának sok, jelentős műalkotását. A figyelmes olvasó ne várjon teljes irodalomtörténeti elemzést."