A digitális bizonyítékok hitelességének vizsgálata gyermekpornográfia bűncselekményének nyomozásában – különös tekintettel a kompromittált mobil eszközökre

Abstract

A XXI. század büntetőeljárásainak egyik legjelentősebb sajátossága, hogy a bizonyítás egyre nagyobb mértékben kapcsolódik digitális adatokhoz és elektronikus eszközökhöz. A mindennapi élet digitalizációjával párhuzamosan a büntetőeljárásokban is meghatározó szerepet kaptak a mobiltelefonokból, számítógépekből, online kommunikációs platformokból és különböző felhőalapú szolgáltatásokból származó információk. A digitális bizonyítékok alkalmazása mára szinte valamennyi bűncselekményi kategóriában megjelenik, azonban különösen hangsúlyos szerepet tölt be a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények körében, ahol a bizonyítás gyakran elsődlegesen elektronikus adatokra épül. A technológiai fejlődés ugyanakkor nem csupán a bűnüldöző szervek számára teremtett új lehetőségeket, hanem új típusú bizonyítási problémákat is eredményezett. A digitális bizonyítékok sajátossága, hogy azok könnyen másolhatók, manipulálhatók, távolról elérhetők, illetve akár automatizált módon is létrehozhatók vagy módosíthatók. Ebből következően a digitális bizonyítékok hitelességének és megbízhatóságának vizsgálata a büntetőeljárás egyik központi kérdésévé vált. Különösen jelentős ez olyan ügyekben, ahol a nyomozó hatóságok valamely digitális eszköz – elsősorban mobiltelefon – használatából közvetlenül az eszköz tulajdonosának büntetőjogi felelősségére következtetnek. A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények nyomozása során a digitális bizonyítékok kiemelt jelentőséggel bírnak. A gyermekpornográfia, az online szexuális kizsákmányolás, a grooming, valamint az internetes kommunikációs felületeken megvalósuló egyéb szexuális jellegű bűncselekmények esetében a bizonyítás alapját rendszerint elektronikus adatok képezik. A nyomozó hatóságok gyakran IP-címekhez, online felhasználói fiókokhoz, üzenetváltásokhoz vagy valamely konkrét elektronikus eszközhöz kapcsolják az elkövetést. A digitális bizonyítékok azonban önmagukban nem minden esetben alkalmasak az elkövető személyének kétséget kizáró megállapítására, különösen olyan esetekben, amikor fennáll annak lehetősége, hogy az érintett eszköz kompromittálódott vagy illetéktelen személy hozzáférése alá került. A mobiltelefonok és egyéb okoseszközök elleni kibertámadások az elmúlt években jelentős mértékben megszaporodtak. A rosszindulatú programok, távoli hozzáférést biztosító alkalmazások, adathalász módszerek és egyéb kibertámadási technikák lehetővé tehetik, hogy harmadik személyek egy adott eszközt jogosulatlanul használjanak, illetve azon keresztül különböző online tevékenységeket végezzenek. Mindez felveti annak a lehetőségét, hogy egy adott digitális nyom vagy adatforgalom nem az eszköz tulajdonosától vagy használójától származik, hanem valamely külső támadó tevékenységének eredménye. A digitális bizonyítékok ilyen körülmények közötti értékelése különösen nagy körültekintést igényel, mivel a bizonyítékok téves értelmezése akár ártatlan személyek büntetőeljárás alá vonásához is vezethet. A dolgozat központi kérdése annak vizsgálata, hogy a digitális bizonyítékok milyen feltételek mellett tekinthetők hitelesnek és megbízhatónak a büntetőeljárás során, különös tekintettel a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények nyomozására. A dolgozat kiemelten foglalkozik a kompromittált mobil eszközök problémájával, valamint azzal, hogy a digitális bizonyítékok értékelése során milyen technikai, kriminalisztikai és jogi szempontokat szükséges figyelembe venni annak érdekében, hogy a büntetőjogi felelősség megállapítása megalapozott legyen. A dolgozat célja annak bemutatása, hogy a digitális bizonyítékok értékelése nem korlátozódhat pusztán arra a tényre, hogy valamely jogellenes tartalom vagy online tevékenység egy adott eszközhöz vagy felhasználói fiókhoz kapcsolható. A bizonyítás során vizsgálni szükséges a bizonyítékok keletkezési körülményeit, az eszköz biztonsági állapotát, az esetleges kompromittálás lehetőségét, valamint azt is, hogy a digitális nyomok valóban az érintett személy tudatos és szándékos magatartásából származnak-e. A dolgozat hipotézise szerint a digitális bizonyítékok önmagukban nem minden esetben elegendők a büntetőjogi felelősség kétséget kizáró megállapítására, különösen olyan esetekben, amikor fennáll a digitális eszköz kompromittálásának lehetősége. A kutatás további hipotézise, hogy a jelenlegi büntetőeljárási gyakorlat nem minden esetben fordít kellő figyelmet a digitális bizonyítékok hitelességének komplex vizsgálatára, amely hosszabb távon a téves következtetések és hibás büntetőjogi felelősségre vonás kockázatát hordozhatja magában. A dolgozat a kérdéskört jogi, kriminalisztikai és informatikai szempontból egyaránt vizsgálja. Ennek keretében elemzi a releváns büntetőjogi szabályozást, a büntetőeljárási bizonyítás rendszerét, a digitális forenzika módszereit, valamint a digitális bizonyítékok hitelességével kapcsolatos technikai és jogi problémákat.