A huszadik század eleji magyar irodalmi megújulás legnagyobb nőírója Kaffka Margit volt. Monográfiájában Bodnár György arra keres választ, hogyan függ össze az írónő dzsentri származása, társadalmi-történelmi határhelyzete műveinek tematikájával, problematikájával és poétikájával. Bemutatja a szecessziós novellát, az impresszionista regényt, az új lélektani szemlélet irodalmi hatását, valamint a dokumentumregény összefüggéseit a Nyugat és a Nyolcak történnetével. Végül említi Kaffka bibliai tárgyú novelláit és regényterveit is, amelyek arra utalnak, hogy halála előtt az írónő érdeklődése a mítoszregény felé fordult.