Az e-sport játékokban a játékosok elsősorban írásban és auditív formákban kommunikálnak egymással (Lipovaya et al., 2018; Peña & Hancock, 2006), és jellemzően nem látják egymást, csak egymás karakterét. Ez számos akadályt helyezhet a hatékony kommunikáció elé, különösen, ha egymás számára idegen játékosok alkotnak egy csapatot. A sikeres teljesítmény elérése érdekében azonban elengedhetetlen, hogy még akár minimális kommunikáció mellett (Burke et al., 2004) is röviden, világosan adják át egymásnak az információkat (McKinney et al., 2005). Éppen ezért kiváltképp fontos az e-sportban létrejövő kommunikáció vizsgálata, hiszen ezáltal nem csak a hobbijátékosok játékélménye fejleszthető, de a profi e-sportolók teljesítménye és akár kiválasztás folyamatai is hatékonyabbá tehetőek. A műhelymunkámban először definiálom a csapatokat és jellemzőit, majd az e-sportok jellemzőinek definiálása és a magyar e-sport bemutatását követően ismertetem az eddigi e-sportban létrejövő kommunikációról szóló kutatási eredményeket. Végül pedig bemutatom az empíriát tartalmazó, kevert módszertanú kutatásom és eredményeit.