A mentortanár hatása az angol szakos tanárjelöltek módszertani szemléletének fejlődésére

Abstract

A jelen szakdolgozat a pedagógusképzés egyik kulcsfontosságú területét, a tanárjelöltek pedagógiai szemléletének és hiedelemrendszerének alakulását vizsgálja a tanítási gyakorlat folyamatában. A kutatás központi kérdése, hogy a gyakorlati tapasztalatok, a valós iskolai környezet, valamint a mentortanár szakmai és érzelmi támogatása miként járul hozzá a hallgatók pedagógiai nézeteinek fejlődéséhez és tanári identitásuk formálódásához. A dolgozat elméleti kerete áttekinti a tanári hiedelmek természetét, hangsúlyozva azok stabilitását és a döntéshozatali folyamatokban betöltött szerepüket. Részletesen foglalkozik a tanári identitás dinamikus jellegével, a reflektív gondolkodás jelentőségével, valamint a mentorálás többszintű szerepkörével, amely magában foglalja a modellnyújtást, a támogatást és a konstruktív visszajelzést. A kutatás módszertana kombinált megközelítést alkalmaz: kérdőíves adatgyűjtés segítségével vizsgálja a tanárjelöltek és a már gyakorló pedagógusok tapasztalatait, amit nyitott kérdésekből származó kvalitatív elemek egészítenek ki a mélyebb összefüggések feltárása érdekében. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a tanítási gyakorlat során szerzett közvetlen élmények és a mentori reflexiók kulcsszerepet játszanak a korábbi, gyakran idealizált elképzelések reálisabb szemléletté formálásában. A dolgozat következtetései és gyakorlati javaslatai hozzájárulhatnak a mentorálási folyamat hatékonyságának növeléséhez és a tanárképzés gyakorlati szakaszának fejlesztéséhez.