Bevezetés: A thrombocytáknak jelentős szerepük van a hemosztázisban, funkcióinak defektusai vérzéses betegséget okoznak. A thrombocyta aggregáció vizsgálatának gold standardja a fényáteresztést detektáló aggregometriás módszer, míg a thrombocyta aktiváció során a denz granulumokból kiszabaduló ATP biolumineszcenciás módszerrel vizsgálható. Jelenleg a rutin diagnosztikában a betegek eredményeit egy gyógyszermentes, egészséges kontroll egyén mintájának eredményeihez hasonlítják. Célkitűzés: Munkánk során célul tűztük ki a Laboratóriumi Medicina Intézet Hemosztázis részlegén vizsgált kontroll minták eredményeinek felhasználásával a referencia tartomány meghatározását a különböző agonistákkal kiváltott maximális aggregáció %-os értékére és az ATP szekréció mennyiségére vonatkozóan. Anyagok, módszerek: Vizsgálataink során 130 kontroll minta eredményét értékeltük. Lumiaggregométerben a 260 G/l-es thrombocyta számú thrombocyta dús plazmához különböző aktiváló ágenseket adtunk, az alábbi végkoncentrációban: arachidonsav (500 µg/ml), ADP (10 µM), 1 és 5 µg/ml-es kollagén, adrenalin (10 µg/ml), 0,6 és 1,2 mg/ml-es risztocetin, trombin (5 U/ml). Vizsgáltuk a 130 kontroll minta teszt eredményeinek eloszlását Shapiro-Wilk teszttel, meghatároztuk a kieső értékeket, majd ezek kizárását követően meghatároztuk a 2,5% és 97,5% percentil értékek közé eső referencia tartományokat. Eredmények: A mért értékek nem normál eloszlásúak voltak, a kieső értékek száma 3 és 28 között volt a teszteknél. Az alábbi referencia tartományokat kaptuk a különböző agonistákkal kiváltott maximális aggregáció %-os értékére vonatkozóan: arachidonsav: 83-102; ADP: 54-98; kollagén (1 µg/ml): 67-98; kollagén (5 µg/ml) 84-99; risztocetin (0,6 mg/ml) 1-4; risztocetin (1,2 mg/ml) 80-100. A szekretált ATP mennyiségének (µmol ATP/1011 thrombocyta) referencia tartománya: arachidonsav: 0,43-1,29; ADP: 0-1,08; kollagén (1 µg/ml) 0,27-1,05; kollagén (5 µg/ml) 0,54-1,35; trombin: 0,07-1,26, míg az adrenalin agonista esetén kis számú minta mutatott aggregációt és a minták jelentős része nem szekretált ATP-t, ezért elfogadható referencia intervallum nem volt meghatározható. Konklúzió: A referencia tartomány értékek rendelkezésre állása esetén a rutin diagnosztikában nem szükséges elvégezni a kontroll PRP-ből is a vizsgálatokat, ami költséghatékonyabbá teheti az igen időigényes thrombocyta funkciós vizsgálatokat.