A toxinok olyan szerves vegyületek, amelyek az élő sejtek, illetve szervezetek életképességét csökkentve, azok pusztulását okozzák. Kémiai szerkezetük, hatásmechanizmusuk, a támadáspontjuk, illetve az elszenvedett károsodás lokalizációja alapján tudjuk csoportosítani őket (Farkas és mtsai 2007). A mi esetünkben a már említett M aeruginosa toxinjaival dolgoztunk, amelyek a hepatotoxinok közé tartoznak. A hepatotoxinok olyan mérgek, amelynek támadáspontja a máj. Ezek a toxinok alkotják mikrocisztinek csoportját, és számos cianobaktérium faj képes termelni őket. Több típust azonosítottak már, a legelterjedtebbek közül három izoformát emeltek ki. Ezek sorra a mikrocisztin-LR (MYC-LR), mikrocisztin-RR (MYC-RR) és a mikrocisztin-YR (MYC-YR) (Carmichael, 1992). Az fentiekben felsorolt toxinok kinyerése rendkívül költséges és bonyolult folyamat, mégis laboratóriumi körülmények között a mikrocisztin-LR forma (2. ábra) kinyeréséhez már jól működő rendszert sikerült kidolgozni (Kós és mtsai, 1995).