Az erdélyi költő tizenkét "felnőtt" verseskötet után a magyarság múltjában kalandozik. Ezúttal másképpen, hagyományosabb keretek között éleszti újjá a mondai világot, mint korábbi műveiben. A szerző a történelmi gondolatébresztést e kötetében játékos, könnyed formával társítja. A nyelv és a történet erejére bízza a hatást, függetlenül attól, hogy milyen életkorú közönségnek szánja költeményeit.A különféle versformában, változatos ritmikai megoldásokkal életre hívott mondákban és legendákban fel-felcsillan az irónia. Olykor groteszk hang közelíti a mai korszellemhez a rég megtörtént eseményeket - még olyan komornak elkönyvelt témák esetében is, mint amikor a tatárokat váró Béla királyt vagy a pusztítást túlélő krónikást, Rogerius mestert idézi fel a legenda:Csitt, rút kakas s madársereg! Béla király nagyon beteg.Tudós fők, doktorok, jósok, mióta, hogy kuruzsoltok,mégis sápadt, mégis rekedt; őfelsége kilenc hetettöltött ágyban, kólikásan. Ki orvosolja meg, lássam!...Vegyész kezek állnak bénán, javasasszony tátog némán.Királyasszony arca könnyben, de a tehetetlen csöndbenkilép egy hívatlan követ. Konganak a teremkövek."Király ő, nem közönséges szilva, alma, ami férges!"- szól az ősz agg, mint ki koldul...Az idézet jól példázza a játékos hangvételt és a kötetet átható zeneiséget. Mindemellett a kötet darabjait zömükben nemcsak gyermekversnek szánta a költő. Felnőtt olvasóinak Kányádira emlékeztető zamatokat, Weöres költészetén csiszolt formakultúrát kínál.