Nowadays, it is generally accepted that the lawyers are an essential part of the judicial system, despite the absence of any reference to this in the constitution or other normative provisions. In a market economy, there is no question that a lawyer is remunerated for the work he  performs, and that the lawyer receives this remuneration in the form of fees or reimbursement of expenses from the client who has concluded a contract of engagement with him. In the case of litigation, however, the costs incurred by the lawyer's client may be passed on to the opposing party, since, as a rule, the costs of the successful party, including the lawyer's fees, are to be paid by the unsuccessful party. This paper examines the basic legal provisions that ensure the enforcement of attorney's fees in civil court proceedings, and then presents a number of striking cases that demonstrate that the attorney's representation of his client in civil proceedings is either not compensated at all or only partially compensated in a manner recognised by the court, in the form of a formal injunction binding the opposing party. In the present paper the adequate issues related to the provision of legal representation in civil litigation are presented, on the one hand, from the procedural law and litigation efficiency aspects, on the other hand, from the contractual freedom and thirdly, from the constitutional law aspects, focusing on the judicial practice.  The study describes the change in judicial practice in the spring of 2024. The author seeks an answer to the question whether the principles established by the court practice were due to a legal error, and therefore whether legislative action to eliminate the discrepancies was justified, or whether it was simply a case of an erroneous interpretation of the law by the courts before the spring of 2024, which justified only a change of approach in the court practice within the framework of the existing legal regulation, and therefore no further legislative intervention is necessary.

Napjainkban általános az a megközelítés, amely szerint az ügyvédség az igazságszolgáltatási rendszer alapvető részét képezi annak ellenére, hogy erre alaptörvényi vagy egyéb normatív rendelkezésekben nem találunk utalást. Piacgazdasági viszonyok között nem megkérdőjelezhető, hogy az ügyvéd által kifejtett tevékenységért ellenszolgáltatás jár, amit az ügyvéd a vele megbízási szerződést kötő ügyfelétől kap meg ügyvédi munkadíj, illetve költségtérítés formájában. A bírósági peres eljárások esetében azonban az ügyvéd megbízóját, ügyfelét terhelő költség áthárítható az ellenérdekű félre, ugyanis főszabály szerint a pernyertes fél költségeit, köztük az ügyvédi munkadíjat is a pervesztes fél köteles megfizetni. A jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy melyek azok az alapvető jogszabályi rendelkezések, amelyek az ügyvédi munkadíj bírósági polgári peres eljárásokban történő érvényesítését biztosítják, majd bemutat olyan kirívó eseteket, amelyek azt igazolják, hogy az ügyvéd által ügyfele érdekében az adott polgári peres eljárás során kifejtett képviseleti tevékenység vagy egyáltalán nem, vagy csak részben kerül ellentételezésre a bíróság által elismert módon, az ellenérdekű felet kötelező, alakszerű marasztaló határozat formájában. A jelen írásban a polgári peres eljárásokban történő jogi képviselet ellátásával összefüggő adekvát kérdések kerülnek bemutatásra, egyrészt eljárásjogi, perhatékonysági szempontok, másrészt a szerződéses szabadság, harmadrészt alkotmányjogi aspektusok alapján, a bírói gyakorlatra fókuszálva.  A tanulmány bemutatja továbbá a bírósági gyakorlatban 2024 tavaszán bekövetkezett fordulatot. Arra keresi a választ a szerző, hogy a bírósági gyakorlat által kialakított elvek joghézagra voltak-e visszavezethetők, és ezért indokolt-e a jogalkotói legiszlációs tevékenység a diszkrepanciák kiiktatására, vagy egyszerűen csak olyan téves bírósági jogértelmezésről volt szó 2024 tavasza előtt, amely a meglévő jogi szabályozás keretei között kizárólag a bírósági gyakorlatbeli szemléletváltást indokolt és ezért nincs szükség jogalkotói beavatkozásra.