Szakdolgozatomban az atlétika sportág népszerűségét vizsgáltam a fiatalok, különösen az egyetemi és főiskolai hallgatók körében. A kutatás aktualitását nem csak a hazai sportfinanszírozás elmúlt évtizedben történt átalakulása, hanem a „Sportoló Nemzet” víziója is adta, hiszen a sportpolitika nyíltan deklarálta azt a törekvését, hogy a magyarokat egy a sport iránt nyitott, annak különböző formáit aktívan is végző társadalommá kívánja formálni. Témaválasztásom motivációja, hogy Budapest adott otthont a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokságnak, így kíváncsi voltam arra, hogy vajon ez a nívós sportesemény, és az ahhoz társuló intenzív médiajelenlét vajon mennyire volt képes pozitív módon hozzájárulni az atlétika népszerűbbé válásához Magyarországon. A szakdolgozat célja továbbá annak feltárása is volt, hogy a fiatal generációk hogyan viszonyulnak az atlétikához, milyen mértékben tartják azt vonzónak, illetve milyen tényezők befolyásolják az érdeklődésüket. A kutatás során kérdőíves adatfelvételt alkalmaztam, melynek segítségével számszerűen elemezhettem a hallgatók sportolási szokásait, valamint az atlétikával kapcsolatos attitűdjeiket. A vizsgálatból kiderült, hogy bár sokan rendszeresen sportolnak, az atlétika, mint komplex sportág, nem tartozik a legkedveltebbek közé – ugyanakkor a futás, mint részeleme, kiemelkedő népszerűségnek örvend. A kutatás rávilágított arra is, hogy a sportág megítélését jelentős mértékben befolyásolja a sportmarketing és médiamegjelenés, az elérhető infrastruktúra, valamint az iskolai testnevelésben betöltött szerep. A szakdolgozat végkövetkeztetése, hogy az atlétika népszerűsége növelhető lenne, ha a sportág több figyelmet kapna mind az oktatásban, mind a kommunikációban, valamint, ha a fiatalok számára elérhetőbbé és élményalapúbbá válna a mozgásformák kipróbálása. A kutatás eredményei hozzájárulhatnak a sportszakmai és sportpolitikai döntéshozók munkájához is, különösen, ha célként tűzik ki a fiatal generációk aktívabb bevonását az atlétika világába. Azonban ez nem csak a magyar sport szervezeti hierarchiájának felsőbb szintjén levő szereplők dolga lenne, hanem alsóbb szintem is szükség lenne annak felismerésére, hogy egyesületi és klubszinten is intenzívebbé váljanak az olyan erőfeszítések és törekvések, hogy az atlétika kitörni legyen képes a mostani „elitsport” skatulyából, és a kiugró sportteljesítmény nyújtására valamilyen okból nem képes, ám a sport és az aktív életmód iránt mégis fogékony sportfogyasztói csoportok felé nyisson.