A szellemi alkotások jogi védelmének a kialakulása az újkor kezdetén, a XV. és XVI. században következett be, amikor már a felhasználási lehetőségek kiszélesedtek, majd tömegessé váltak. Kezdetben a szerzői jogvédelem és az ipari minták szabályozása valósult meg, majd a XX. század elejére mind a szabadalmakat, mind a szerzői alkotásokat, mind a védjegyeket, mind az ipari mintákat a világ fejlett országaiban is oltalomban részesítették. A szellemi alkotások szabályozása ennek ellenére mégsem valósult meg teljes körűen, hiszen a jognak azzal a problémával kellett szembesülnie a hanglemez és a rádiósugárzás megjelenésével, hogy léteznek olyan teljesítmények, amelyeket nem lehet egyértelműen értékelni és emiatt nem lehet a klasszikus szerzői jogi intézmények és szabályok rendszerébe szorítani. Ugyanakkor a jogalkotók mégis szükségesnek látták a jogi védelmüket, hiszen ezen alkotások is a szerzői művek közönséghez juttatását segítik elő, illetve olyan személyiségből fakadó vagy adott esetben gazdasági, szervezési értékeket, érdekeket képviselnek, amelyeknek a megteremtését ugyanúgy támogatni kell, mint a szerzői művekét. Az imént ismertetett teljesítményekre vonatkozó jogokat kapcsolódó vagy szomszédos jogoknak nevezzük utalva arra, hogy a jogi oltalomban részesülő tárgy jogi védelme kapcsolódik a szerzői művek jogi védelméhez. Egyszerűbben megfogalmazva a szerzői művek és a szomszédos jogi teljesítmények szomszédi viszonyban állnak. Tekintettel arra, hogy a szakirodalom alapvetően a szerzői joggal foglalkozik és csak, mint mellékesen, zárójelben utal a szomszédos jogokra, szakdolgozatomban kísérletet teszek arra, hogy a szomszédos jogokat középpontba állítva bemutassam az e jogokra vonatkozó szabályozás fejlődését nemzetközi és uniós vonatkozásban is. De természetesen bemutatom azt is, hogy a hatályos szerzői jogi törvényünk milyen módon, eszközökkel szabályozza ezt a jogterületet, milyen úton gyakorolhatóak a szomszédos jogok és hogy azokkal kapcsolatban milyen változások következtek be a közelmúltban.