Diplomatervem arra tesz kísérletet, hogy a régiségkedvelő kultúrkörnek biztosítson olyan tereket, melyekben a tárgyak, mint fizikai megmaradó értékek, új kontextusban értelmezhetővé váljanak. Tárgyaink sokfélesége a digitalizálódott világban egyre inkább redukálódnak és összpontosulnak önálló, több funkcióra képes tárgyakban. Ezek az egyszerűsítések azzal a céllal születnek, hogy kényelmesebbé, gyorsabbá tegyék az életünket. A könnyebb elérhetőség lehetővé teszi a gyors problémakezelést, így gyakran kevesebb időbefektetéssel, nagyobb hatást tudunk gyakorolni az élet folyására. Kérdés azonban, hogy azon tárgyak, melyek "megálltak az időben", hogyan értelmezhetőek ma, és azoknak milyen felhasználási, és kultúraszervező szerepei vannak. Ennek a felderítésére tett kísérletem a diplomamunka eredménye.