Munkám során 12 különböző láncvégen funkcionalizált poliizobutilén minta vizsgálatát végeztem két eltérő ionizációs technikával. Megállapítottam, hogy a nitrogént is tartalmazó minták könnyebben ionizálódtak, így ezeket elektroporlasztásos körülmények között tudtam vizsgálni. Ezek között volt, ami só formájában volt jelen, vagy a nitrogén miatt proton felvételére képes. A többi mintát, amelyek apolárisabb végcsoportot tartalmaztak APPI-val mértem. Ebben az esetben kloridionnal történt az ionizáció. Kimutattam, hogy ennél az ionizációs technikánál nem volt lehetőség fragmentáció vizsgálatára, mert a kloridion hasad le először az adott molekuláról, és semleges molekula marad hátra, amely nem rendelkezik töltéssel, így nem látjuk a spektrumon. Meghatároztam a számátlag és tömegátlag molekulatömegeket, illetve a polidiszperzitást, amelyekkel jellemezhetőek a polimerek, továbbá azonosítottam az MS/MS tömegspektrumban megjelenő termékionokat.