ABSZTRAKT

Az elmúlt évtizedekben a krónikus szívelégtelenség prevalenciája egyre növekvő tendenciát mutat, előfordulása pedig az életkor előre haladtával egyre gyakoribb. Az átlagéletkor emelkedésével egyre jelentősebb az idős populációban végzett nagyobb sebészeti beavatkozások száma, így a szívelégtelenség az egyik leggyakoribb kivizsgálást és kezelést igénylő kórállapottá vált. A cardiovascularis rizikófaktorral rendelkező és/vagy manifeszt kardiológiai betegségben szenvedő betegek aneszteziológiai szempontból nagy kihívást jelentenek mind az elektív, mind az urgens, vagy vitális nem szívsebészeti (non-cardiac surgery) beavatkozások során. A műtéti cardiovascularis rizikó megítélése, a preoperatív kivizsgálás és szükség szerint gyógyszeres vagy egyéb kezelések célja a perioperatív cardiovascularis morbiditás és mortalitás csökkentése. A rizikónak megfelelően alakítható az anesztézia jellege, illetve a műtét időpontja. Az anesztézia célja a betegek fájdalommentes, biztonságos átsegítése a perioperatív szakon. Súlyos általános állapotú, szívelégtelen betegek esetén, főként ha kiterjedt sebészeti beavatkozásról van szó, azonban plusz terhelést jelenthet. Az aneszteziológia és intenzív terápia fejlődésével olyan betegek műtétjére és megmentésére van lehetőség, akikről korábban lemondtak volna. Ennek ellenére máig nem megoldott probléma a perioperatív ischaemia kivédése. A ma rendelkezésre álló műtéti érzéstelenítési módszerek, gyógyszeres kezelés és eszközös beavatkozások tárháza rendkívül széles. 2007-ben jelent meg az American College of Cardiology/ American Heart Association (ACC/AHA), illetve 2009-ben az Europian Society of Cardiology (ESC), szívbetegek perioperatív ellátására vonatkozó legújabb protokollja, mely evidenciákon alapuló segítséget nyújt a gyakorló orvosoknak a legjobb ellátási stratégia kiválasztásában. A szorongás és a szimpatikus tónus csökkentésével, az anesztézia során használt szedatohipnotikumok, analgetikumok és izomrelaxánsok kombinációjának és dózisának megválasztásával, a modern altatógépek és a „less invasive” monitorozási technikák alkalmazásával az anesztézia önmagában egyre kevesebb rizikót jelent. A műtét rizikója tehát optimális esetben a beteg általános állapotától/cardiorespiratricus kockázatától és a sebészi beavatkozás jellegétől függ.