Munkánk során egy nehézfém-tartalmú szennyvíziszap által tartósan árasztott terület bio-rehabilitációját vizsgáltuk. A felmérést az oda telepített kosárfonó fűz (Salix viminalis) csemeték egészségi állapotának meghatározása alapján, a Lovász-zugi tórendszer északi-középső-déli egységeiben külön-külön végeztük. A kondíció lehető legfajspecifikusabb megítéléséhez Webster (1978) rendszerét vettük alapul. A statisztikai vizsgálatok során számos nehézfém tekintetében szignifikáns eltérést tapasztaltunk a tóegységek között. A fák hosszai szerint az északi tóegységen szignifikánsan rövidebb átlaghosszúságú fákat találtunk, mint a másik két rész esetében. Kondíciójak vizsgálva a középső részen regisztráltuk átlagosan a legkedvezőtlenebb egészségi állapotú egyedeket, míg az északi és a déli egység kedvezőbben, egymáshoz közeli értékeket vett fel. A kapcsolódó kormányrendeletben foglalt határértékek túllépése alapján a legrosszabb kondíciójú egyedek megjelenését középső tóegységen vártuk, a déli és az északi részeken pedig mind jobb egészségi állapotokat prognosztizáltunk. A fák hosszának alakulása nem felelt meg ezen elvárásoknak, míg a kondíciók pontszáma is csupán részben korrelált előzetes elvárásainkkal, így a fitoremediáció sikerességének pontosabb megítéléséhez további kiterjedt vizsgálatokat tartunk indokoltnak.