Árkádia

Abstract

A Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékének Árkádia 7. konferenciáján elhangzott előadások A térérzékelés kifejezés különös dilemmákat enged megfogalmazni. Mit jelent ebben a szóösszetételben az, hogy „érzékelni”? Érzékelhetjük-e egyáltalán azt, ami Platón szerint sem nem van, sem nem nincs, hanem „harmadik fajta”-ként („triton genosz”, Timaiosz, 48e, 52a-b) pusztán lehet? Érzékelhetjük-e a lehetőségként értett teret? Az érzékelés a tapasztalás elemi szintje, de valójában hogyan férhetünk hozzá a lehetőséghez ezen a szinten? Márpedig valamiképp mégiscsak érzékeljük a teret. Platón szerint mindezt maga a tér („khóra”) teszi lehetővé azáltal, hogy engedi számunkra: elfogad minket, befogad önmagába, „helyet ad mindeneknek, amik csak keletkeznek” (Timaiosz, 52b). Immanuel Kant mintha éppen fordítva látná a dolgot: a teret külső szemléleti formaként az elmébe, a megismerő szubjektumba helyezi (A tiszta ész kritikája, B37-45). A költő pedig egy bravúros csavarral, mondhatni, a térkérdést mindkét eddig érintett verziótól eloldja: a tér se nem semleges entitás, se nem szemléleti forma, hanem ha tetszik, mindkettő egyszerre.