A civilizált világban mindenütt ismert a kényszergyógykezelés intézménye, bár eltérő formákban és tartalommal. A dolgozat két szorosan összefüggő büntetőjogi intézményt, a kóros elmeállapotot és a kényszergyógykezelést vizsgálja. A kóros elmeállapotúak büntetőjogi megítélése hosszú ideig komoly kihívást jelentett, mivel kérdéses volt, hogy büntethetők-e, és ha igen, milyen jogkövetkezmények alkalmazhatóak. A téma komplexitása abban rejlik, hogy érinti a büntetőjogot, az orvostudományt és az etikát is. A kényszergyógykezelés alkalmazásakor fontos egyensúlyt találni a betegek jogai és a közérdek között. A dolgozat célja, hogy feltárja a kényszergyógykezelés jogi kereteit, emberi jogi vonatkozásait és gyakorlati aspektusait. Figyelmet kapnak a nemzetközi szabályozás és az európai uniós irányelvek, valamint a jogelméleti álláspontok. A jogtörténeti aspektusok elemzése segít megérteni a jelenlegi szabályozás fejlődését és alkalmazási problémáit. A hatályos szabályozás részletes anyagi és végrehajtási jogi elemzését követően, gyakorlati példák bemutatásán keresztül szemléltetem a téma összetettségét.