Dolgozatom bevezető részében azt az önismereti utat írtam le, amelyben egyre világosabbá vált, hogy szükségem van technikákra, amelyekkel tudatosan megalkothatom és újra alkothatom az egészséges önmagamat. Bevezetőm során szóbahoztam a mindfulnesst, coachning technikákat és végül egy konkrét könyv típushoz jutottam. Ezek eljárások egy tudatos én megalkotásához és megéléséhez. Kommunikáció- és médiatudomány szakosként következőkben részletezni fogom azokat a technikákat, amelyekkel megalkotjuk azt a teret, közeget, amelyben az önmagát tudatosító én kikristályosodik önmaga számára. A pszichoterápia is egy olyan módszer, amelynek igénybevétele során a páciens és az orvos beszélget és a beszélgetés közben egy történet mondódik el, amelyben egyre tudatosabbá válik a beteg számára, hogy mit rejtsen el az orvos elől, az orvos számára pedig egyre inkább érzékelhetőbbé válik, hogy a beteg mit akar elrejteni. Tehát a páciens és az orvos közti beszélgetés egy olyan teret képez, amiben kikristályosodhat a sérült én, illetve annak önvédelmi mechanizmusai. A mindfulness, a coaching, a Szöveglelő, mint egy irodalomterápia produktuma arra vallók, hogy teret adjanak az önmagát kereső, önmagát megragadó, önmagára reflektáló én számára. Itt az írás egy olyan kultúrtechnika, amellyel megalkotja magát az én. Az olvasás egy olyan technika, amellyel felismer az én helyzeteket, amelyek hasonlítanak a sajátjára. A Szöveglelő pedig egy olyan könyvtípus, amely lexikon szócikk szerűen megírt rövid szövegekkel hosszabb szövegekhez, pl.: regényekkel, novellákkal vezeti el az olvasót és így az olvasó előtt tér nyílik arra, hogy saját problémáinak megfelelő szövegeket olvasson. Mindez az irodalomterápia műfaja és dolgozatomban ezt az irodalomterápiát is szeretném bemutatni. Összességében tehát kommunikáció- és médiatudomány szakosként az én megalkotásának kultúrtechnikáival foglalkozom régi hagyomány rendszerek mai megvalósulásait bemutatva.