Az ember fejlődése során a koragyermekkor, a 0-3 éves korig terjedő időszak a legjelentősebb. Bölcsődei csoportban dolgozóként fontosnak tartom, hogy biztosítsuk a gyermekek számára tudásunk legjava szerinti fejlődési lehetőségeket, amelyek segítik őket abban, hogy kiegyensúlyozottan érezzék magukat környezetükben, és biztonsággal mozogjanak a körülöttük lévő világban. Ebben a korai időszakban kiemelt szereppel bír a mese, mely nagy mértékben hatással van a fejlődésükre. Ezért választottam szakdolgozatom témájának „A szóban mondott mese és a kisgyermeknevelők mesélési szokásai a bölcsődében”. A gyermekek önmagukhoz és a világhoz való hozzáállását befolyásolják a mesék, versek, mondókák, ezek révén hatással van a személyiségük fejlődésére. A mai kor gyermeke beleszületik a digitális világba, ezért is tartom kiemelten fontosnak az élőszavas mesélést. A bölcsődében kiegészítjük a családi nevelést, kisgyermeknevelőként vallom, hogy a gyermekeket a mese szeretetére neveljük. A mindennapok során minél több alkalmat teremtünk a közös meseélményre, és ezt az élményt változatos formában közvetítjük feléjük, az élménynyújtás közben észrevétlenül is számos készségük fejlődik a mesehallgatás során, többek között beszédértésük, érzelmi intelligenciájuk, képzeletük, kifejezőképességük. A mese fejlesztő szerepe oly módon nyilvánul meg leginkább, hogy a hallott szöveg a különböző élethelyzetekre a gyermekek mindennapjaiban megjelenő kihívásokra nyújtanak megoldási alternatívákat. Kisgyermeknevelőként kiemelkedő szerepet tulajdonítok a meséknek a gyermekek életében, mert olyan tapasztalatokra tesznek szert, amelyre más helyzetekben nincs lehetőségük. Boldizsár Ildikó szavaival szeretném zárni a bevezetőmet „a mesemondás segíthet abban, hogy kinyíljanak a meseértő szívek, a meselátó szemek, a mesehallgató fülek.”