The Nyárjas Lake (located near Kállósemjén, East Hungary) was one of the most typical bogs in the Nyírség until the early 1980’s. Most of its area was covered by the association of Carici-Menyanthetum. The number of species characteristic to the mentioned association was generally high. As the climate became drier, hotter and were characterised by higher magnitude of extremities, the water coverage became no longer as permanent. This resulted that the  Menyanthes trifoliata  and  Listera ovata  became extinct by 2000. Lemno-Potamea species were not found after 2010. Bidentetalia, Calystegietalia, Chenopodietea and Secalietea species became more prevalent, particularly in drier periods, and locations where Carici-Menyanthetum used to be characteristic.  Cirsium arvense  in the mid-1990’s and that of  Urtica dioica  in the mid-2010’s became dramatically abundant. Both the number and coverage of species indicating habitat degradation have increased. The composition of wet meadow plant associations shifted towards the drier Arrhenatheretea. A moderate revitalisation of wetland associations was, however, observed coinciding years with higher precipitation.

A kállósemjéni Nyárjas-tó az 1980-as évek elején még tipikus nyírségi buckaközi láp volt. Területének nagy részét eltérő tömegességi viszonyokkal jellemezhető Carici-Menyanthetum társulás borította. A karakterfajok száma magas volt.  A szárazabbá, melegebbé és szélsőségesebbé váló klíma miatt az addig állandó vízborítás eleinte hónapokra, majd évekre is időszakossá vált.. Az eutrofizáció felgyorsult. Az ingadozó vízhozamú, láp mellett húzódó csatorna és a Mohos-tó számára fúrt kút vizének alkalmazása a kiszáradást csak fékezni tudta. 2000-re a  Menyanthes trifoliata  kipusztult. 2009-től Lemno-Potametalia fajok már nem fordultak elő. Aszályos években, különösen a korábbi Carici-Menyanthetum helyén rohamosan terjedtek a Bidentetalia, Calystegietalia, Chenopodietea és Secalietea fajok. Ezek közül az 1990-es évek közepén a  Cirsium arvense , a 2010-es évek közepén az  Urtica dioica  tömegesen jelentkezett. A természetes állapotokra utaló fajok száma csökkent, a degradációra utalóké jelentősen nőtt. A kaszálók az Arrhenatheretea társulások irányában változnak. Az agresszív özöngyomok mellett megjelent a Pruno spinosae-Crataegetum társulás. A csapadékos években a vizes élőhelyekre jellemző cönózisok, ha kisebb mértékben, de még regenerálódtak.