A Hodgkin-Lymphoma kezelésének késői szövődményei

Abstract

Felhívtam a figyelmet arra, hogy a cardiovascularis szövődmények a második malignus tumorok mellett a HL-es betegek hosszú távú életkilátását és túlélését leginkább meghatározó folyamatok. A gyógyult betegek között ennek kialakulására számíthatunk leginkább. A szívbetegségek széles spektrumát jelentik, diagnosztikus és terápiás nehézségeket egyaránt okozhatnak, emiatt fontosak a rendszeres időszakonként elvégzett vizsgálatok, különösen a nagy rizikónak kitett betegeknél. Bemutattuk, hogy a korábban kezelt HL-es betegek között gyakori a hypothyreosis, mely- nek kialakulása szignifikáns összefüggést mutat a nyaki RT-vel. A nyaki RT-ben részesülő betegek harmadában, a RT-t követő 6. évtől már felében mutatható ki a hypothyreosis. Emiatt a HL-es betegek gondozása során rendszeres szűrővizsgálat javasolt, és - még akár izohormonális kezelésként is - pajzsmirigy hormonszubsztituciós kezelés indokolt, a további szövődmények megelőzésére. Ellentétben a pajzsmiriggyel a mellékpajzsmirigyek károsodásával úgy tűnik nem kell számolnunk a kezelések szövőményeként. A vese-, ureter- és húgyhólyag károsodások általában sem gyakoriságukban, sem súlyosságukban nem aggasztóak. A mai kezelési elveknek megfelelő terápiával kialakulásuk rizikója minimális. Az arteria carotisok károsodásának kapcsán felhívtam a figyelmet arra, hogy bár a HL-es betegek késői szövődményeiből eredő mortalitásában a carotis stenosisoknak jelenleg úgy tűnik nincs jelentős szerepe, mégis indokolt a rendszeres szűrővizsgálatok elvégzése, az egyéb atherogén rizikófaktoroknak a megelőzése és kezelése a nagy rizikónak kitett betegekben, valamint bemutattuk fiatal betegünk esetét, akinek a kezelésből eredő többszörös szövődményei terápiás gondot okoztak, interdiszciplinaris kezelést igényeltek.