"Andrej Statisuk nem moralizál, a politikát is éppen csak érinti, itt-ott eljtett mondatokból derül ki, hogy itt valamikor falu volt, de kitelepítettek, elhurcoltak mindenkit, amott egy templom állt, ma csak a helye, ahol sokáig nem nőtt fű, akkor is csak csalán, ez az a növény, amely a pusztulás után leghamarabb megjelenik, ahol döngölt agyagon térdelnek a nők, és megtudják azt is, hogy az oroszok nem hisznek semmiben" (Tar Sándor)