Kiégés vizsgálata a Debreceni Egyetem rezidensorvosai körében

Abstract

Bevezetés: Az orvosokat érintő kiégés veszélyezteti a személy mentális és szomatikus egészségét, kedvezőtlenül hat az orvos-beteg viszonyra és a kollegiális kapcsolatokra, továbbá negatív irányba befolyásolja az egészségügyi ellátás minőségét és a beteg elégedettséget. Módszer: Az adatgyűjtésre 2017, 2018 és 2019 június hónapban került sor, a Debreceni Egyetem orvosrezidensek számára szervezett törzsképzési tanfolyam keretein belül (N=189). Az adatokat önkitöltő kérdőíves formában gyűjtöttük. A vizsgálat célja kvantitatív feltáró elemzés eredményeinek deskriptív és összehasonlító elemzése rezidens orvosok (N=189) körében. A felmérést a Maslach Burnout kérdőívvel végeztük, amely a kiégés három aspektusát méri: érzelmi kimerülés, deperszonalizáció és teljesítménycsökkenés. Eredmények: A hazai rezidensek körében a kiégés három dimenziója közül a legalább közepes mértékű teljesítménycsökkenéssel jellemezhető személyek aránya volt a legmagasabb (68,8% N=130), ezután következik az érzelmi kimerülés (66,7% N=126), majd a deperszonalizáció dimenziója (60,85% N=115). A nemek között a kiégés egyik dimenziójában sem figyelhető meg szignifikáns különbség, valamint az alacsony és magas kockázatúnak minősített szakterület tekintetében sem találtunk szignifikáns eltérést. Az évfolyamok közül a 2018-as évfolyamra a legjellemzőbb az emocionális kimerülés, a teljesítménycsökkenés pedig a 2019-es évfolyamra. Deperszonalizáció tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget az évfolyamok között. A kiégés érzelmi kimerülés és deperszonalizáció dimenziója között szignifikáns, közepesen erős összefüggést találtunk. Következtetések: A kiégés a pályakezdő orvos rezidensek körében gyakori és jelentős mértékű. A korai prevencióra és intervencióra kitüntetett figyelmet kell fordítani a jövendő orvosgenerációk egészségének védelme és a betegellátás megfelelő színvonalának biztosítása érdekében.