A magyar polgári társadalom - a történészszakmán kívül - jelentős politikusait általában csak másodlagos ítélkezésekből és értékelésekből ismeri, korábban talán szemelvényeket olvashatott tőlük. Egy politikus életművének azonban legjobb forrása saját maga. Különösen akkor igaz ez, ha - mint Tisza István esetében - heves vitákat kiváltó személyiségről van szó. Tisza István beszédeiből és írásaiból nemcsak a klasszikus liberalizmus egyik sajátos magyar formája, a liberális konzervativizmus ismerhető meg, hanem a magyar parlamentarizmus egész problémaköre és a hagyományos magyar politikai gondolkodás egyik nagy formátumú szintézise is.