Az orosz-ukrán fegyveres konfliktus nem csupán egy regionális háború, hanem a nemzetközi jogrend működőképességének egyik legsúlyosabb próbatétele a 21. században. A dolgozat e konfliktust a nemzetközi jog szemszögéből vizsgálja, arra keresve a választ, hogy a genfi és hágai jog szabályai milyen mértékben képesek érvényesülni egy nagyhatalom által indított fegyveres agresszió során. Az elemzés feltárja a konfliktus történeti és jogi előzményeit, kitérve a Krím-félsziget annektálásnak nemzetközi jogi problémájára, valamint a 2022. február 24-én megindított orosz katonai támadás jogi minősítését az agresszió tilalma és az állami szuverenitás elve alapján. A tanulmányom központjában a nemzetközi humanitárius jog gyakorlati érvényesülésének kérdése áll. Kiemelt hangsúlyt kap a gyermekek védelme, különösen az ukrán gyermekek deportálásnak jogi megítélése, amely a humanitárius jog egyik legsúlyosabb és a legnehezebben orvosolható megsértéseként értékelhető. Szakdolgozatomban vizsgáltam a modern hadviselés új jelenségeit, valamint a katonai magánvállalatok, nevezetesen a Wagner Csoport szerepét a konfliktus során, amely tovább mélyíti a jogalkalmazás bizonytalanságát. Dolgozatomban a felelősségre vonás kérdéskörével is foglalkoztam, amely során nem csupán az államok felelősségét, hanem a parancsnoki felelősség megállapítását is részletesen feltártam. A konfliktus egyszerre mutatja a jogérvényesítés korlátai és a normák megkerülhetetlen jelentőségét a felelősségre vonás és a jövőbeni konfliktusok kezelése szempontjából.