A tájváltozásban és a területhasználatban megmutatkozó jellegzetességek megértéséhez a jelenkori állapotok felmérése mellett nagyon fontos, hogy megismerjük annak korábbi viszonyait, s az azokat kialakító folyamatok hátterét. Dolgozatomban egy 243km2 területű, a Tokaj-Zempléni-hegyvidék, Hegyköz és a Hegyalja egyes vidékeit magába foglaló mintaterület tájváltozását vizsgáltam fotogrammetriai, geoinformatikai és nagyobb részben tájmetriai módszerekkel. A vizsgálat alapadatbázisa 1952-es, 1971-es, 1988-as és légifotókból és 2005-ös ortofotókból állt, az első három időpont légifotóinak ortorektifikációt saját magam végeztem el. Ezt követően vektorizáltam a felszínborítási foltokat, elvégeztem azok területszámítását, ezt követően pedig feldolgoztam az összesített adatokat. Ezt követően több szempont szerint csoportosított tájmetriai mérőszámokat számítottam, melyekkel, sokkal részletesebben tudtam jellemezni a tájváltozásokat. A részletes elemzés során kimutattam, hogy a táj mátrixa változatlanul az erdő, mely tájökológiai jelentőséggel bír, az összetett foltalak hatására a fajok áramlása folyamatosan kedvező lehetett a vizsgált időszakban, ezt szomszédossági mutatók eredményei is alátámasztják. A szántóterületek antropogén hatásra fokozatosan visszaszorultak a hegyvidéki térszínekről, leginkább a Hegyközben koncentrálódtak, ez pedig hozzájárult a gyepterületek fokozatos növekedéséhez. A gyepterületek a növekedés mellett fragmentálódtak is. A beépített területek közel háromszorosukra bővültek a vizsgált 53év alatt, azonban a bonyolult foltalak esetükben a természetes domborzati adottságoknak köszönhető.