A dolgozat a Hoffmann Neopac magyar és svájci telephelyein dolgozó adminisztratív munkavállalók mesterséges intelligenciához (MI) fűződő attitűdjeit és képzési igényeit vizsgálja. Keresztmetszeti, kérdőíves módszertanra épít (N=71), Likert-skálás tételekkel és független mintás t-próbákkal ország- és korcsoport-összehasonlításban. Az eredmények óvatosan pozitív MI-attitűdöt és alacsony munkahely-vesztési félelmet jeleznek; országok és korcsoportok között nem mutatkozik szignifikáns különbség (p>0,05). A továbbképzési hajlandóság magas, ugyanakkor a preferált formák eltérnek (online kurzusok vs. rövid, munkaközbeni modulok). Következtetésként a fokozatos, kultúrához illesztett MI-bevezetés és a célzott készségfejlesztés indokolt. A kutatás korlátai közé tartozik a viszonylag kis minta és az önbevalláson alapuló mérés, ami óvatos értelmezést tesz szükségessé. Az eredmények mindazonáltal gyakorlati iránymutatást kínálnak a vállalati transzformáció és a képzési programok megtervezéséhez.