Hosszú és zökkenőkkel teli fejlődési folyamat révén jutott el az önkormányzati gondolat a középkortól, a mai kor által diktált és támasztott feltételeknek való gyakorlati megfelelésig. Igazán nagy változást az 1989-1990-es folyamatok hozták, ekkor született meg az első Önkormányzati törvényünk. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV.törvény, amely az óta is változik és fejlődik, vele együtt önkormányzati rendszerünk is. Valamennyi önkormányzat közös törekvéseként fogalmazható meg a saját ügyek, saját jogon való intézésének és eldöntésének, a központi és a helyi szervek közötti munkamegosztás kialakításának, az állampolgárok közügyekben való részvételére történő felkészítésének, az átfogó, egységes szabályozásnak a követelménye. A törvény lehetővé tette és teszi napjainkban is, hogy a választópolgárok helyi közössége szabadon, önállóan és demokratikusan intézze a helyi érdekű közügyeit.
A törvény szabályozza a megalakulásukat, szervezeti felépítésüket, ezen belül a képviselő-testület, a bizottságok, polgármester, alpolgármester, jegyző, aljegyző, körjegyzőség feladatait. Rendelkezik feladat és hatáskörükben elvégzendő kötelező és vállalt feladatokról. Meghatározza vagyonukkal való gazdálkodásukat, valamint annak ellenörzését. A törvény szabályozza más önkormányzattal való társulásukat, vagy az intézményi társulásukról is rendelkezik, melynek alanya lehet két vagy több község és város önkormányzata. Az önkormányzatok tehát nem államon kívüli alakulatok, hanem szervesen illeszkednek az állami szervezeti rendszerbe, annak rendszereként alanyai a munkamegosztásnak, melyben a központi és a helyi hatalom intézményrendszerei kiegészítik egymást.