A köznapi dallamok nem hétköznapi fájdalmakról szóló versek. A szerző a rendszerváltás után elveszített a társadalomban minden kapaszkodót, végül egyszemélyben az őrangyalát, a múzsáját és a feleségét is. Most életben tartja az írás. Mégsem az elmúlásban megnyugvást kereső gondolatok vezetik az olvasót a lélek mélységeibe, hanem a világ őszében egy majdani tavasz jeleit kutató kíváncsi elme. Különös kalandra számíthat, aki vele tart.