A magánszolgáltatók és a magánfinanszírozás hiánypótló szerepe, differenciált igények kielégítésének lehetősége és az innovációk meghonosítása sosem volt kérdéses pozitívum. Profitorientált működésük és az alacsonyabb jövedelmű, idősebb lakosság hozzáférésének korlátai viszont mindig is vita tárgyát képezték. Az utóbbi néhány évtized óriási mértékű szükségletnövekedése következtében, bevételi források növelésére és az igénybevétel csökkentésére van szükség, amelynek eszköze lehet magánfinanszírozás és az öngondoskodás szerepének növelése. Dolgozatomban a magánszolgáltatók működésének elemzésén túl, az önkéntes önrészfizetési rendszer, mint a magán és állami rendszer egymásra épülő, egymást kiegészítő tevékenységének elméleti hatásainak vizsgálata volt a célom. A vizsgálat során szakirodalmi adatokra és a témában érintett egészségügyi és szociális dolgozók válaszaira támaszkodtam. A szakirodalmi forrásanyagot táblázatokkal és ábrákkal is prezentáltam. Eredményként elmondható, hogy Magyarországon csökkent az egészségügyre fordított kiadások GDP-hez viszonyított aránya, azonban ezen belül nőtt a magán egészségügyi kiadások mértéke. A problémát az jelenti, hogy a magán kiadásokon belül magas az out-of-pocket kifizetések aránya. Célszerű lenne az eseti fizetések helyett, az előre fizetés és öngondoskodás irányába eltolni a rendszert. Az önkéntes önrészfizetési rendszer megoldás lehetne a pénzügyi források bevonására és a különböző igények kiszolgálására, ugyanakkor nem zárná ki az ellátórendszerből a szegényebb és idősebb lakossági csoportokat. A rendszer részeként bevezetendő előtakarékossági számla koncepciójának megfelelő kialakításával egy teljes lakosságot lefedő, az előrelátó öngondoskodáson alapuló architektúra alakítható ki. A magánszolgáltatók működésére szükség van az egészségügy vázában, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy az utóbbi években nőtt a privát szolgáltatók száma. Azonban ahhoz, hogy korrekt, megfelelő színvonalú ellátást nyújtsanak, és ne kerüljenek hegemón helyzetbe, folyamatos ellenőrzésre van szükség. A magánszolgáltatók számára követendő lehet a művese állomások példája, hiszen ezen szolgáltatók a fő hangsúlyt a minőségre és a betegelégedettségre fektetik. Érdemes lehet elgondolkodni az interjúalanyok változtatási javaslatain, hiszen a rendszert a benne dolgozók mozgatják, és egy elégedett szakember gárdával költséghatékonyabbá és színvonalasabbá tehető az ellátás. Nem titok, hogy változtatásra van szükség az egészségügy területein, mint ahogy azt is szükséges belátni, hogy a változtatás áldozatot követel, sok esetben financiálisat. Ezen befektetés megtérüléséhez azonban sok idő kell, és a profit egészségben lesz mérhető.