Különböző személyiségtényezők és a megküzdési mód szerepe a kiégésben, jóllétben és alkoholhasználatban: összehasonlító vizsgálat egészségügyi dolgozók, tanárok, jogászok, pszichológusok és rendvédelmi dolgozók körében

Abstract

A jelen kutatás célja annak vizsgálata volt, hogy a különböző szakmacsoportok között milyen különbségek figyelhetők meg a mentális egészség egyes mutatói – különösen a kiégés, a pszichológiai jóllét és az alkoholfogyasztás – tekintetében, valamint hogy ezek a változók milyen kapcsolatban állnak személyiségjellemzőkkel, perfekcionizmussal és megküzdési stratégiákkal. A vizsgálat további célja annak feltárása volt, hogy ezek a pszichológiai tényezők milyen mértékben képesek bejósolni a mentális egészség alakulását, illetve hogy a szakmacsoport moderáló szerepet tölt-e be ezekben az összefüggésekben. A kutatásban 169 fő vett részt, akik különböző szakmacsoportokból (pszichológusok, pedagógusok, egészségügyi dolgozók, rendvédelmi dolgozók, jogászok) kerültek ki. Az adatok elemzése során varianciaanalízist, nemparaméteres próbákat, korrelációelemzést, lineáris regressziót és moderációs vizsgálatokat alkalmaztam. Az eredmények alapján a szakmacsoportok között elsősorban a kiégés és a pszichológiai jóllét tekintetében mutatkoztak különbségek. Az egészségügyi dolgozók magasabb kiégésszintet mutattak egyes csoportokhoz képest, míg a jóllét esetében a rendvédelmi dolgozók és az egészségügyi dolgozók között volt kimutatható eltérés. Az alkoholfogyasztás tekintetében nem mutatkozott szignifikáns különbség, és a teljes mintában alacsony átlagértékek voltak megfigyelhetők. A korrelációs és regressziós eredmények rámutattak arra, hogy a neuroticizmus jelentős kockázati tényező a kiégés és a jóllét szempontjából, míg a problémafókuszú megküzdés védőfaktorként jelenik meg. A maladaptív perfekcionizmus elsősorban a jólléttel mutatott negatív kapcsolatot. Az alkoholfogyasztás esetében nem voltak kimutathók szignifikáns pszichológiai prediktorok. A moderációs elemzések alapján a szakmacsoport csak korlátozott mértékben befolyásolta az összefüggéseket, a legtöbb kapcsolat stabilnak bizonyult a különböző hivatásrendek között. Az eredmények összességében arra utalnak, hogy a mentális egészség alakulásában az egyéni pszichológiai tényezők meghatározóbb szerepet játszanak, mint a szakmai hovatartozás. Ez hangsúlyozza az egyéni különbségek figyelembevételének fontosságát a prevenciós és intervenciós programok tervezése során.