A hazai oktatási intézmények többsége még mindig porosz típusú iskola: egy zárt, merev, a múltra tekintő intézmény, amely információkat tanít és kér számon. A mai világban azonban a hangsúlyt az alkotó munkára, a folyamatos fejlődésre, az együttműködésre, a kommunikációra és a problémák megoldására kell fektetni. Az iskolák tanítási módszerei sok esetben elavultak, teljesítményük a mutatók szerint folyamatosan romlik. Már nem egyszerűen jobbat és többet, hanem mást követel a világ. A csoportban végzett feladatok többféle lehetőséget kínálnak, hogy egy időben a diákok más-más ismerethordozó, audiovizuális és IKT-eszközöket (Információs és telekommunikációs technológiákat is) használjanak, illetve egymástól tanulják el ezen eszközök hatékony alkalmazását. A kooperatív életszemlélet kölcsönös tiszteletre alapozott együttműködést és a közösség minden tagjának egyéni teljesítményét előtérbe állító szemléletet jelent. Ellentétben áll a versenyszellem hangsúlyozásával, ahol az egyének a csoport többi tagját igyekeznek túlszárnyalni. Előfeltétele a közösség tagjai közötti kooperáció eredményeként létrejövő konszenzus. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kooperatív tanulást alkalmazó tanulók a „verseny helyett együttműködést” hirdető szemléletet átviszik az élet más területeire is, ami alapvetően meghatározza az emberekkel való kapcsolatukat.