A felnőttként meghozott halálunkkal kapcsolatos tudatos döntések - még, ha idővel változnak is – azért lényegesek, mert soha nem tudhatjuk mikor halunk meg, így nem csak idősen és halálos betegen érdemes beszélni róla. Ehhez azonban kell a tudatosság, és bátorság, ami ledöntheti a halált körülvevő tabukat és változás indulhat el. A megoldás talán abban rejlik, hogy újra közös nyelvet találjunk a halálhoz. Nyíltan beszélhessünk róla, ezáltal bátran felvállalhassuk a nehéz, akár félelmet keltő érzéseinket. Új rítusokat alakíthassunk ki, úgy ahogyan az az egyénnek jó. Ezáltal nemcsak a haláltól való félelmet csökkenthetjük, hanem az élet teljességét is mélyebben megérthetjük.