Az értekezés a számos műfajt magában foglaló folklór alkotások sajátos csoportját alkotó falucsúfolók(helységcsúfolók) összegyűjtésére, folklorisztikai rendszerezésére, társadalmi néprajzi szempontúelemezésére vállalkozik. A gyűjtés földrajzi kiterjedését a Tiszántúl, a tágan értelmezett Debrecenvidéke jelenti. Az időbeli határokat tekintve a XVIII. századtól napjainkig terjedően követhetőnyomon a falucsúfolók élete. A recens gyűjtés mellett feltárja a különböző publikációkban, aközgyűjteményekben őrzött kéziratos munkákban megbúvó adatokat. A falucsúfolók valamely falu,település lakójának, illetve lakóinak célszerűtlen, a szokásostól eltérő viselkedését, foglalkozását,tudatlanságát, logikátlan gondolkodását, ostoba vagy ostobának tartott vagy éppen ravaszságbólostobának tettető cselekedetét állítja pellengérre, figurázza ki. A falucsúfolókat egyik településmondja a másikról, de úgy, hogy közben önmagát is jellemzi. Különösen jól kirajzolódnak a falucsúfolókkapcsán a gazdasági, vallási, vagyoni, tájföldrajzi, mentális különbségek, a kistáji munkamegosztásjellemző vonásai, a házassági kapcsolatok. Az értekezés jelentős hozadékának tekinthető a versesfalucsúfoló versezetek, s főként a falucsúfolókkal közeli rokonságban álló, gyakran azok előképéülszolgáló protestáns kollégiumi diákköltészet elekciós verseinek feltárása, melyekről a néprajztudományeleddig csak érintőlegesen emlékezett meg. Érdekes tanulságokkal szolgálnak a feudalisztikus magyartársadalmi viszonyokat tükröző, a bihari kisnemesség sajátos szemléletét pellengérre állító falucsúfolótörténetek, akárcsak a Tiszántúl meghatározó jelentőségű városának, Debrecennek a köztudatban ambivalensmódon értékelt szerepét visszaigazoló helységcsúfolók. A bihari folklórhagyományban napjainkig élő kétfelvilágosodáskori falucsúfoló adoma (A csökmői sárkány; a bojti szérdék) vizsgálata nemcsak a közköltészetés népköltészet egymásra hatásának jellegzetes vonásait tárja fel, hanem a korabeli források, levéltáriadatok révén keletkezési körülményeikre is fény derül.