A mérgezett fa gyümölcse elv és az ezüsttálca elv felől közelítve a dolgozat arra a kérdésre keresi a választ, hogy megvalósulhat-e az anyagi igazság elérése az eljárási garanciák biztosítása mellett a büntetőeljárásban vagy sem, illetve, hogy ezzel összefüggésben a jogellenesen beszerzett bizonyítékok és az annak folyományaként, azzal összefüggésben beszerzett további bizonyítékok felhasználása hogyan alakul a mai magyar joggyakorlatban. Miután a dolgozat megvizsgálja az igazság, mint jogi fogalom lehetséges értelmezéseit, a fent említett két elv kialakulását és fejlődését, az ezekkel kapcsolatos amerikai és magyar jogesetek kimenetelét, illetve szemügyre veszi a büntetőeljárásban szereplők közötti érdekellentétek mögötti érveket és ellenérveket, az a következtetés vonható le, hogy az anyagi igazság elérése – mivel az a jogállam célja és feladata is - ugyan lényeges eleme a büntetőeljárásnak, azonban az alaki jogállamiság, vagyis a jogbiztonság követelményének szem előtt tartása mellett nem lehetséges alanyi jogként biztosítani annak elérését. Kizárólag azt lehet garantálni, hogy a processzuális igazság megvalósulása mellett olyan eljárás álljon rendelkezésre, mely az anyagi igazság elérésére az esetek többségében alkalmas. Tehát az anyagi igazságosság jogállami követelménye a jogbiztonságot szolgáló intézményeken és garanciákon belül maradva valósulhat meg. Mivel a mérgezett fa gyümölcse elv megfelel a jogállamiság követelményének, az ezüsttálca elv pedig enyhíti a mérgezett fa gyümölcse elv szigorát, ez a két elv megfelelő kompromisszumot ad az anyagi és a processzuális igazság elérése mellett kardoskodók számára is. A mérgezett fa gyümölcse elv védelmet nyújt a hatóságok esetleges túlkapásaitól, még ha ezzel gátolja is az anyagi igazság kiderítését, az ezüsttálca elv pedig annak a lehetőségét teremti meg, hogy az orvosolható hibák kiküszöbölése révén azok a bizonyítékok is felhasználhatók legyenek, melyek az anyagi igazság elérését segítik.