Az emberek életük túlnyomó részét munkával töltik, emellett pedig a magánéletükben is helyt kell álljanak. A két életterület által támasztott eltérő igények viszont megnehezíthetik az ezeknek való egyidejű megfelelést. A munka és a család ugyanazokért az erőforrásokért versengenek, az egyén figyelméért, energiájáért és legfőbbképpen idejéért. Ez a fajta feloldhatatlannak látszó kettősség eredményezi azt, hogy a dolgozó ember folyamatosan versenyt fut az idővel, mivel egyszerre két helyen nem lehet, és szét sem szakadhat. Ennek mentén könnyen kialakulhat az az állapot, ahol az egyén annak érdekében, hogy az egyik terület kihívásival megbirkózzon, annak követelményeinek eleget tegyen, kénytelen elhanyagolni a másik területet és az azzal járó kötelezettségeket. Jelen vizsgálat kevert módszerrel – papír-ceruza tesztek és mélyinterjúk együttes használatával – kívánta vizsgálni a hazai egészségügyben, különböző szakterületeken dolgozó orvosok munka-magánélet egyensúlyát. Elsődleges cél volt feltárni azokat a faktorokat, melyek befolyásolják a két életterület egymásra való hatásának észleletét, továbbá, megvizsgálni azt, hogy hogyan befolyásolja a mások által nyújtott társas támogatás és az általános jóllét a munkahely és a magánélet viszonyrendszerét.