Dolgozatomban célul tűztem ki, hogy választ találjak a mozgásos tevékenységekhez kapcsolódóan megfogalmazott hipotézisekre, és feltárjam, hogyan viszonyulnak az óvodapedagógus hallgatók az óvodai mozgásos tevékenységekhez. A vizsgálat során pedagógiai kísérlet jellegű kutatást végeztem, melynek keretében hallgatói visszajelzéseket, tapasztalatokat és reflexiókat elemeztem. A kutatás aktualitását a pedagógusképzésben bekövetkezett változások, valamint a mozgásfejlesztés egyre hangsúlyosabb szerepe adta, különös tekintettel a 21. századi digitális környezet és a gyermekek mozgásszegény életmódjának hatásaira. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a rendszeresen sportoló hallgatók nyitottabban és magabiztosabban viszonyulnak a mozgásos tevékenységek szervezéséhez. A mentor óvodapedagógusok példamutatása és támogató szerepe jelentős mértékben hozzájárul a hallgatók szakmai fejlődéséhez. A kutatás továbbá rávilágított arra is, hogy a hallgatók differenciált támogatása kiemelten fontos a mozgásos tevékenységek megtervezésében és lebonyolításában. Összegzésként elmondható, hogy az óvodapedagógus hallgatók gyakorlati képzése akkor a leghatékonyabb, ha valós pedagógiai helyzeteken keresztül, személyre szabott mentorálással történik. Ezzel nemcsak szakmai ismereteik mélyülnek, hanem fejlődik önbizalmuk és kompetenciájuk is a változatos, játékos és fejlesztő mozgásos tevékenységek megvalósításában.