A dolgozatban a komplex munkaerő-piaci programokat vizsgálom, melyek többoldalú segítségnyújtással próbálják kezelni a hátrányos helyzetű személyek problémáit, illetve elősegíteni a munkaerőpiacra való integrációjukat. Célom a debreceni hátrányos helyzetűekkel foglalkozó civilszervezetek komplex programjainak elemzése és összehasonlítása elsősorban a szakmai programra, az alkalmazott módszerekre és szakemberekre fókuszálva. Vizsgálom, hogy mi áll a hasonlóságok és eltérések hátterében, illetve, hogy melyek azok a programelemek, képzési módszerek, melyeknek a programok eredményeiket köszönhetik. A dolgozat első felében a téma elméleti hátterét mutatom be a szakirodalmak alapján, majd ismertetem az empirikus kutatásom eredményeit. A kutatást debreceni foglalkoztatási célú civilszervezetek körében végeztem, interjúkat készítettem és szervezeti dokumentumokat elemeztem. Ennek során a szervezetek komplex programjait több szempont alapján tanulmányoztam. Az eredmények azt mutatják, hogy nincsenek jelentős különbség a szervezetek komplex programjai között. Hasonló programelemekből épülnek fel, az egyénorientált módszerek állnak a középpontban. A hasonlóságok hátterében az áll, hogy a szervezetek pályázati forrásból finanszírozzák a komplex programokat, továbbá hasonló EU-s konstrukciókra pályáznak, így a pályázati kiírások jelentősebben meghatározzák a szakmai programot, mint az intézmény hagyományai, tapasztalatai. A szakemberek rendelkeznek a célcsoporttal való foglalkozáshoz szükséges kompetenciákkal. A komplex programok legfőbb ereje a többoldalú segítésben rejlik, kiemelt szerepe van a kiegészítő szolgáltatásoknak, a pszichoszociális gondozásnak és a munkaerő-piaci programelemeknek.