Röpke látogatás Pusztakamaráson. Anyám sántálva röpköd, akár egy törött lábú madár. Jézus, ha feltámad, újrameszelten találja házunkat. Ez a minden tavaszi meszelés olyannyira kötelező, mint a vándormadarak útrakelése. Munkabírásban, jövés-menésben, cipekedésben, a reggeltől estig tartó, szűnetlen ténykedésben anyám ezúttal is megszégyenít engem a nyolcvan esztendejével# Hogy mi végett vagyunk a világon, azt már, - megannyi bölcsködés után, - nemigen tudjuk. De mintha érvényesebb lenne anyám negatív parancsa: #Nem azért vagyunk a világon, hogy ölbe tett kézzel üldögéljünk benne#. (1984. április 11.)