Diplomamunkámban ismertetem a nyálmirigyek anatómiai, szövet- és fejlődéstani sajátságait és a 2020-ban újonnan felfedezett tubarialis nyálmirigyeket, melyek a fej és nyaki daganatok radioterápiás, potenciálisan toxikus hatásai folytán klinikai jelentőséggel bírnak. Továbbá szemléltetem a nyál összetételét, funkcióját, mint a nyálvizsgálatok központi szereplőjét. A nyálfehérjék jelentőségének jelenlegi kutatási eredményei, illetve a jövőbeli fejlődési lehetőségei alapján biztosan kijelenthető a nyál kiemelkedő fontosságú diagnosztikai szerepe. A leggyakoribb szájüregi megbetegségek esetében, mint a fogszuvasodás és fogágybetegség, új távlatok nyílhatnak meg a megelőzés, felismerés és esetleges kezelés szempontjából. A ma használatos diagnosztikai eljárások, mint a sialometria, sialográfia, sialokémia, illetve sialendoszkópia a nyálmirigybetegségek és a nyálszekréciós zavarok hátterében álló betegségek diagnosztizálásában játszanak szerepet. A sialendoszkópia vizsgálómódszer fejlesztései lehetővé tették, hogy eddig ismert diagnosztikus alkalmazása mellett terápiás célra is használható legyen. A jövőbeni molekuláris diagnosztikai módszerek ismereteinek bővítésére szolgáló kutatások lehetőséget nyújthatnak az emberi nyálproteom teljes feltérképezésére, ezenkívül a betegségek korai diagnosztikájára és mielőbbi kezelésére.