A sportolók mentális jóllétének fenntartása napjaink teljesítményorientált világában kulcsfontosságú. Kutatásom a mentális szívósság, a sportágspecifikus szorongás és a pszichológiai segítségkéréshez való attitűd közötti összefüggéseket vizsgálja, különös tekintettel a sportágtípusok közötti különbségekre (egyéni vs. csapat; kontakt vs. nem kontakt). Kvantitatív módszertannal, validált kérdőívek (SAS-2, H-SMTQ, ATSPPH-SF) alkalmazásával gyűjtöttem adatokat aktív sportolóktól. Eredményeim rámutattak: a magas mentális szívósság csökkenti a szorongás szintjét, ugyanakkor gátolhatja a segítségkérési hajlandóságot. A szorongás részleges mediátor szerepet tölt be e kapcsolatban. Az egyéni sportolók hajlamosabbak a magasabb szorongásra, míg csapatsportolóknál a szociális környezet hatása dominál. A kutatás gyakorlati hasznosítása révén személyre szabott sportpszichológiai intervenciók tervezhetők, figyelembe véve a sportolók mentális profilját és attitűdbeli sajátosságait.