Szabadidőmben már több éve „oldtimer” motorkerékpárok gyűjtésével és restaurálásával foglalkozom, melynek során gyakran ismétlődő probléma az egyes típusok felújítása esetén, a megfelelő minőségű pótalkatrészek beszerzése és gyártása. Szakdolgozatomban egy tulajdonomban lévő és általam restaurált, 1989-es évjáratú SIMSON S51/1C1-H Electronic motorkerékpár vázszerkezetét rekonstruáltam, a vázszerkezet fennmaradt eredeti alkatrészeit digitalizáltam, hogy megfelelő műszaki dokumentációt hozhassak belőlük létre, amellyel ezen alkatrészek könnyedén reprodukálhatóak lesznek. A vázszerkezet alkatrészeinek geometriai paramétereiről a gyártás megszüntetése után nem maradt fenn részletes műszaki dokumentáció az utókor számára, ennek következtében nem lenne lehetséges az alkotóelemek pontos reprodukciója sem. A visszafejtő tervezéselemzés során elvégeztem a vázszerkezet hét darab fő elemének a feltérképezését, az elemeket, tudásomnak megfelelően olyan állapotra javítottam fel elhasznált állapotukból, amely megfelel egy digitalizációs folyamat követelményének. Munkám során a meglévő eredeti motorkerékpárt alkatrészeire bontottam. A vázszerkezet hét fő elemét a zsíros, olajos szennyeződésektől, festékmaradványoktól és a pergő rozsdától megtisztítottam, majd a tisztítás után szemrevételezéssel egyenként elemeztem állapotukat. Feljegyzéseket készítettem a sokéves használatból adódó hibákról, törésekről, repedésekről, korrózió okozta anyagfolytonossági hiányokról. A vázalkatrészek egy elemének egyik darabjából anyagmeghatározáshoz használható mintadarabot készítettem, amelynek optikai emissziós spektrométerrel történő elemzése során, meghatároztam a pontos anyagminőségét. Az anyagmeghatározást a Debreceni Egyetem Műszaki Karának laborjában végeztem el, egy BRUKER Q2 ION hordozható fémelemző készülék segítségével. Az anyagminőség pontos ismeretében elvégeztem a vázelemek szakszerű javítását, lakatolását, melynek során a görbült elemeket kiegyengettem, a töréseket, repedéseket és az anyagfolytonossági hiányokat hegesztéssel javítottam, pótoltam. Az alkatrészeket a javítások elvégzése után, szemcseszórás technológiával megtisztítottam majd porfestett bevonattal láttam el. A felújított elemeket az egyetem laborjában található, GOM ATOS Core 200 típusú strukturált fényű optikai 3D szkenner segítségével digitalizáltam. Az elvégzett digitalizációs folyamat után, a szkennelt állományt különféle szerkesztőprogramokkal, két különböző eljárással felületmodellekből konvergens modellekké alakítottam. Elsőként a hét alkatrész szkennelt hálójának minőségét és eloszlását javítottam fel, majd a kész háló segítségével CAD szoftverben létrehoztam az alkatrészek testmodelljeit, parametrikus és szabad forma modellezési módszerek alkalmazásával. Ezt követően elkészítettem a modellek méreteinek megfelelő műszaki rajzokat. Az elkészült 3D modellek és műszakirajzok paramétereinek köszönhetően elkészíthetővé váltak az egyes elemek gyártásához szükséges műszaki dokumentációk, műhelyrajzok, összeállítási rajzok, hegesztési utasítások.