A regény egy zeneszerző lelki fejlődésének története, akinek tehetsége a betegség és a szerelem hatására bontakozik ki, művészete pedig a világ szeretete és a világtól való menekülés közti kényes egyensúlyt megteremtve, a kielégülés és vágyakozás határán mozog. A könyv két tehetségét és sorsát tekintve teljesen eltérő, egymáshoz mégis közel álló művészember, a zeneszerző Kuhn és a Don Juan-típusú énekes, Heinrich Muoth történetét beszéli el, akiknek művészi és emberi fejlődésébe drámai módon avatkozik be Gertrud iránt érzett szerelmük. Hesse ebben a műben ábrázolja azt a szakadékot, amely az introvertált alkotóművészt és az extrovertált előadóművészt elválaszthatja egymástól.