Pályája számos fordulópontján, valahányszor úgy érezte, hogy művészi terveihez német földön hiába keres kitörési pontot, előadásra váró műveinek értő közeget és közönséget, Wagner útja Párizsba vezetett. Így történt 1849-ben, amikor ifjú karmesterként Rigából, a kelet-porosz színházi élet fullasztó légköréből menekült a nagyopera európai fővárosába, így 1849 júniusában, két hónappal a drezdai felkelés leverése után, amikor politikai üldözöttként remélte megtalálni művészi önérvényesítése eszményi színhelyét, és ugyanígy a Trisztán befejezése után, 1859 szeptemberében, amikor a gyűlölt és szeretettvilágvárosban próbált szellemi otthont teremteni.