A szakdolgozat az önismeret jelentőségét és fejlesztési lehetőségeit vizsgálja, különösen a pedagógiai szempontokat kiemelve. A szakirodalom alapján az önismeret a személyes fejlődés alapja, amelynek megalapozása már gyermekkorban, különösen 6-14 éves korban kiemelten fontos. A család ösztönösen formálja a gyermek személyiségét, de a tudatos önismeret-fejlesztés az oktatási intézményekben kezdődik, ahol a pedagógusok meghatározó szerepet játszanak. A kutatás a Csengeri kistérség általános iskoláiban alkalmazott önismeret-fejlesztő módszereket vizsgálta kérdőíves felméréssel. Az eredmények számszerűsített elemzése alapján megfogalmazódtak olyan javaslatok, amelyek segíthetik a pedagógusok munkáját és a tanulók személyiségfejlődését. A dolgozat elkészítése időigényes és összetett folyamat volt, amely precíz szervezést és szakirodalmi feldolgozást igényelt. Összességében a kutatás rámutatott arra, hogy bár a térség hátrányos helyzetű, az önismeret fejlesztése megvalósítható, de további fejlesztések szükségesek.